A pénteki kontroll után Zsani gyógyultnak minősíthető, bár az orvos azt mondta, hogy a hét végén még kíméljem, ne fárasszam ki. Hát én nem is fárasztottam volna, de megtette ő ezt helyettem, ha nem engedem el, a karomat tövestől rántotta volna ki, úgy tele volt energiával. Rohanni akart, szimatolni és ebben nem akadályoztam meg. Bementünk az erdőbe sétálni, végig póráz nélkül, jutalomfalattal tömött zsebbel. Hosszú távon szimatolgatásra lemaradt mellőlem, de amikor látta, hogy nem vagyok a közelében és nem is hívom, lobogó fülekkel rohant utánam és nézett fel rám jutalomfalatért esdekelve. Így mentünk körbe az erdőben, Zsani mindig a nyomomba ért, ha elkalandozott, rohanóra vette a figurát és a jutifalatért szót fogadott. A kis bestia, érdekkutya. De én így imádom, ahogy van, bár sokszor haragszom rá, amikor engedeltlenkedik. Boldog vagyok, hogy nem lett semmi komolyabb baja a veséjének és hogy újra egészszéges, ami az étvágyán és a kedélyállapotán is meglátszik.
Sajnos mindig figyelni kell, mert állítólag az idén kullancsinvázió lesz és rengeteg közülük a fertőző. Mindig átnézem, de néha elkerülheti a figyelmemet.
Így a tökéletes, felálló farkincával és figyelő állásban. Ugye gazdi, most nyugodt vagy?