Nem akarom elkiabálni, de Zsani a kiborulásom óta jól viselkedik, visszajön, ha hívom /na nem első szóra/ és szinte folyamatosan engem néz séta közben. Ma reggel jutalomfalatokkal megtanítottam, hogy az eldobott labdát visszahozza. Van egy talált labdája, ami ugyan nem labda, hanem valami figura, és azóta az a kedvenc játéka. Olyannyira szereti, hogy ma például még dühösen rámorgott, sőt majdnem komolyan összeveszett miatta egy Jenny nevű kutyussal. Manó gazdájával együtt meg is lepődtünk Zsani ilyenténfajta viselkedésén, mivel ilyen komolyan morogni még egyikünk sem hallotta. A kis Manó pedig minden kutyát elzavart Zsani körül, mint aki azt akarja kifejezni, hogy ez az én barátnőm, hagyják nyugodtan játszani. Manónak kétszer is sikerült ezt a labdának nevezett gumijátékot Zsanitól megszerezni, azonban a dicsőség csak kérészéletű volt, mert Zsani gyorsan visszavette. A végén kénytelen voltam eltenni a játékot, nehogy komolyabb összecsapás legyen miatta. Nagyon kis hárpia a kutyám. Azért a dühösebb morgásnál azonnal leállítom, mert nem szeretem, ha vadul, bár csak megvédi a tulajdonát.
A kép csak illusztrácó. Ez nem az én labdám, de úgy csinálok, mintha az lenne.
Manó megszerezte a labdát, de egy jól irányzott szereléssel megpróbálom elvenni tőle
