A ma délutáni sétánál Zsani nagyon jókedvű volt, bírkózott Szaffival, Rexivel is játszott, sajnos egy kis kakit is nyalogattak útközben. 3 órakor felmentünk és lábtörlés után Zsani rögtön befeküdt a kosarába. A szokott időben odaadtam neki a kaját, amibe csak beleszagolt, aztán kivonult az erkélyre. No ez nekem nagyon gyanús lett, mivel Zsaninál a kajálás az egyik legfontosabb tevékenység. Feküdt egy darabig az erkélyen, majd mielőtt Dáviddal elmentem orvoshoz, megmértem a kutya lázát. Pillanatok alatt felkúszott 40 fokra. Először az volt az ötletem, hogy esetleg a napon fekvéstől hevült fel. Úgy gondoltam, hogyha visszajöttem Dáviddal az orvostól, akkor újra megmérem a lázát és ha akkor is magas, akkor elviszem az állatorvoshoz. Az erkélyről beparancsoltam, hogy ne feküdjön a napon. Amikor visszaérkeztem, még mindig lázas volt Zsani, így lementünk az állatorvoshoz. Az orvos kullancsfertőzésre gyanakodott, így infúziót kötött be, majd 4 féle injekciót bökött Zsani nyakába, aki nagyon megadóan tűrte a megpróbáltatásokat. Holnap lesz kész a laboreredmény, ami igazolhatja az orvos gyanúját. Elég húzós volt az összeg, amit a vizsgálatokért és az injekciókért kifizettem, szerintem, lassan többet költök a kutya gyógykezelésére, mint a sajátomra. Mondta a doki, hogy sokat pisilhet, esetleg hányhat. Érdekes módon mire hazaértünk Zsaninak sokkal jobb kedve volt és már le akarta rohanni az otthagyott kajáját, amit azonban elvettem előle, nehogy a sok gyógyszertől esetleg kihányja. Majd falatonként megetetem vele, ha kívánja.
Nagyon rossz volt látni Zsanit ilyen elesett állapotban. Az orvosnál fogtam a fejét, simogattam és odabújt a hónom alá. Éreztem, hogy ez megnyugtatta és hálás volt érte.
