Tegnap az esti sétánál, az ún., finomabban szólva, kakálóhelyi séta után Manóékkal elmentünk Káposztásmegyerre a Barátság tulipánkertbe. Ide nagyon sok kutyust hoznak sétáltatni és futkározni. Van itt egy kisméretű kutyafuttató is, ami egyenlőre szaglászási helynek volt jó. A kert bejáratánál egy ülő vsz. bronzból készült férfialak fogadja az arrafelé sétálókat. Zsani, mikor meglátta ezt a szobrot, elkezdte ugatni, még a szőr is felállt a hátán és alig tudtam a közelébe vonszolni, hogy vegyen szagmintát, hogy nem élő emberről van szó. Csak ugatta és próbálta menekülőre fogni a dolgot. Majd a talpát megszagolta, de még utána sem nyugodott meg, továbbra is csaholt rá. Jól érezték magukat a parkban, egy csomó új ismeretségre is szert tettek, de Zsani ismét eljátszotta a féltékenységi nagyjelenetet, amikor Manó egy kis pinccsel mert játszani. Ugyanez a jelenet fordított helyzetben is le szokott játszódni, amikor Zsani játszik egy másik kutyával. Féltékenyek egymás baratságára.
Ma este lesz a búcsúséta, mert Manóék 2 hétre elutaznak nyaralni. Zsani minden westi kutyusban Manót fogja keresni. Jó nyaralást és kellemes időtöltést kívánunk Nektek!
Te miért ijesztgetsz engem, és miért nem mozdulsz, ha hozzád ugatok? Nagyon modortalan vagy!
Manó, hát ez a hála, hogy itt mindenféle kutyáknak eldobod magad? Különben is ez az én privilégiumom.
