Ma mentünk vissza kontrollvizsgálatra Zsanival a Rákos úti állatorvosi rendelőbe. Az elmúlt alkalommal felírt antibiotikum és szemcseppes kezelés ellenére a kutyánál továbbra is fennáll a tüsszögés és az ún. "röfögés". Kicsit enyhült ugyan, de nem szünt meg. Az orvosi rendelőben Zsani megadóan tűrte a vizsgálatot, hang nélkül. Amikor kijöttünk, újból elkezdett "röfögni". Kapott kétféle humán gyógyszert, ami allergiás tünetek kezelésére való és egy hét múlva be kell számolni a doktornőnek a kezelés hatásáról. Zsani valószínűleg azon ritka kutyusok egyike, akinél az allergia nem bőrkiütés formájában, hanem légúti tünetekkel jelentkezik. Remélem a parlagfű elvirágzásával javulni fog a helyzet.
Be kell még számolnom arról is, hogy Zsani kezd megkomolyodni. Első-második behívásra szót fogad, figyeli, hogy hol vagyok és ha már túl messze kerültem tőle, akkor rohan utánam hívás nélkül. Most, hogy lehűlt a levegő, kimondottan élvezi a rohangálást és a játékot. Én kevésbé örülök ennek a hirtelen lehűlésnek és rossz időnek, mert a lábaim nagyon megérzik és éjszakánként felerősödnek a lábfájdalmaim. Lassan kénytelen vagyok megszokni, mert úgy érzem, sajnos a természetgyógyász kezelései sem csökkentik a fájdalmaimat. A reggeli kutyasétáltatás után pihenek egy negyed órát, majd utána indulok csak úszni. Reménykedni már nem tudok miben, hogy javul a helyzet, mert a testi problémáim adottak, és ezen a természetgyógyász keze sem tud segíteni. Mozgok, amíg tudok, aztán majd kiderül. Kicsit borús a hangulatom a remény hiánya miatt.
Na most hallom, Zsani megint röfög. Ja, az orvoshoz- tól jövet-menet a kocsiban megint felkeveredett a gyomra és habos nyálat hányt a szája elé tartott nylon zacskóba. Végképp nem bírja a járműveken való közlekedést.
Kértelek, hogy ne vigyél el újra arra a csúnya helyre. Tudod, hogy nem bírom kezelni a stesszhelyzeteket.
