Az esti sétánál Zsani már megint alakított. A patakparton a szokásos sétánkat tettük. Kiváncsiságból túlmentünk a Megyeri úton, hogy megnézzük milyen magas a Szilas patak a hídon túl. Félelmetes, szinte folyónyira dagadt. A betonszegély már nem is látszik. Visszafelé jöttünk már, amikor Zsani, az általam csak "gonosz boszorkány erdejének" nevezett részen hirtelen eltúnt, és többszöri szólításra sem jött elő. Sajnos az a rész tele van kullancsokkal, úgyhogy nem szerettem volna, ha sokáig időzik ezen a területen. Zsani azonban nem így gondolta. Nagyon mérges lettem és elindultam tovább az úton. Többször hátranéztem, a kisasszony azonban továbbra sem méltóztatott követni. Találkoztam Némo kutyáékkal és gazdijának, Katinak jól kidühöngtem magam. Éreztem, hogy ezt most nem ússza meg Zsani komoly szidás nélkül. Végre előkerült, de már sunnyogva jött és félúton megállt. Odamentem és grabancánál fogva felemeltem és egy kicsit erősebben megfogtam, hogy érezze, hogy haragszom. Majd letettem és Zsani lehasalt a földre, mert érezte a haragomat. Most fekszik a helyén és nem engedem be a szobába. Ez számára a legnagyobb büntetés.
Így szoktam szégyellni is magam. Nem szeretem, ha gazdi haragszik. Én próbálok jó kislány lenni, de nagyon nehééééééz.
