HTML

Zsani

Az engedetlen Zsani nevű beagle kutyám mindennapjai

Friss topikok

  • Nini-ve: Örülünk, hogy Zsani ismét egészséges:)) és hivatalosan is meggyógyult. (2010.09.27. 13:05) Zsani újra engedetlen
  • Orsi-Süti: nagyon sajnálom!! gyógyuljon meg hamar!! (2010.09.23. 17:58) Zsani beteg2
  • Nini-ve: Boldog szülinapot Zsani, hamarosan találkozunk és akkor mi is megcsodálhatjuk az új labdádat. Mari... (2010.08.03. 20:19) 2 éves lett!
  • Nini-ve: Szia, végre megtaláltam a blogod, nagyon kiváncsi vagyok a képekre:)) és a folytatásra.. Mari&... (2010.05.21. 11:21) 2010.május 20.

Linkblog

Riadalom a Garázs utcában

2011.04.23. 20:34 Zsagle

 Zsani kisasszony már megint nagyot alakított az esti sétánál. Hátul a garázsok mögött indultunk el Barbival és Shena kutyusával, hogy a patakparton sétáljunk. Zsani leállt a pocoktelepen vadászni, mi meg sétáltunk tovább. Vártam, vártam, Zsani csak nem jött. Elindultunk vissza, de valószínűleg elkerültük egymást, mert a kutyát nem láttam sehol és hiába hívtam. Elindultunk hazafelé a betonúton, közben folyamatosan hívtam a kutyát. Már Gézát is felhívtam, hogy nézzen ki az erkélyről, hátha hazament közben a kutya. De nem. Visszafordultunk, egyszer csak látom, hogy Zsani rohan felém, mint az őrült, nyelve a földig lógott, annyira lihegett. Látszott rajta, hogy össze-vissza futkosott engem keresve. Nem szidtam meg, mert láttam, hogy borzasztóan boldog volt, hogy megtalált. Sétáltunk tovább, találkoztunk két kutyussal és a gazdik mondták, hogy a Zsani fel-alá rohangált a patakparton és látszott, hogy keres. A Panka nevű vizsla gazdája azt mondta, hogy azt hitte, lesz egy beagle kutyusa. Mondtam neki, hogy Zsani nem engedi magát megfogni és előbb-utóbb mindig megkeres engem. A továbbiakban a patakparton azért már nem engedtem el, jobb a békesség.

Itt még nagyon jó kislány voltam. Szót fogadtam gazdinak.

Szólj hozzá!

Demonstráció a kutyákért

2011.04.07. 16:08 Zsagle

 Újpest és Káposztásmegyer kutyatulajdonosai mozdultak meg tegnap kutyájuk érdekében. Mindenki megelégelte már a közterület-felügyelők büntetgetéseit és szívatásait. Összejöttünk a garázsok mögötti területen, ki kutyával, ki anélkül, hogy megbeszéljük, hogyan lehetne közösen fellépni a kutyáink szabadsága érdekében. Nina gazdája egy beadványt szerkesztett, melyen a megjelent kutyatulajdonosok aláírásukkal jelezték egyetértésüket. A beadványban kértük, hogy a patakpart mindkét oldala - ahol a kutyák jelenlétükkel senkit nem zavarnak - legyen kutyasétáltató hely, ahol póráz és szájkosár nélkül szaladgálhatnak. Nekünk is könnyebb lenne, hiszen játék közben néha a kutyák olyan nagyot rántanak a pórázon, hogy a karunk is bánja. Nekik is jár a szabadság, mint ahogy azt már korábbi bejegyzésemben is írtam. Volt még egy ív, ami körbejárt aláírásra a kutyatulajdonosok között, melyen a kapcsolattartás végett nevet, telefonszámot, e-mail címet írtunk fel. Valami elkezdődött és remélem nem fog a paragrafusok útvesztőjében elveszni. Függetlenül a beadványtól részemről továbbra is póráz és szájkosár nélkül sétáltatom Zsanit. Még nem találkoztam közterület-felügyelővel. Eddig. Remélem nem is fogok.

 

Védjük kutyánk érdekeit. Elvégre ők is érző, úgymond "emberi" lények.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most mondjátok meg, kit zavarok itt. Én csak nyugodtan olvasgatok. Nem mondom meg, miféle - gazdi szerint - gusztustalanságok vannak a fal tövében. Ne bennünket cseszegessenek, hiszen mi nem bántunk senkit sem.

 

Szólj hozzá!

Kutyaszorítóban

2011.03.28. 17:40 Zsagle

 Nap, mint nap egyre több kutyástól hallom, hogy a közterület-felügyelők úton-útfélen büntetnek, keménykednek. Hivatkoznak különféle rendeletekre, hogy a 35 cm marmagasságnál nagyobb és 5 kg-nál nehezebb kutyákra közterületen póráz és szájkosár viselése kötelező. Sajnos az eddig kutyafuttatónak kinevezett patakparton is büntettek már nem is egyszer az utóbbi időben. A mai napon, amit hallottam, az már viccnek is rossz. A patakparton a Megyeri út közelében az egyik kutyást megbüntették, mert a kutya szabadon volt és szájkosár nélkül. Azt mondták, hogy a kutyát 50 cm-es pórázon, láb mellett kell vezetni és 2 db nylonzacskónak kell a zsebben lenni. Na és mi van akkor, ha a kutya már elvégezte a dolgát és a zacskók felhasználásra kerültek?  Ez már komolyan mondom felháborító. Ezeknek a szerencsétlen kutyáknak ugyanúgy szükségük van a mozgásra, mint a gyerekeknek a játszótéri játékra. Mi lenne, ha a gyerekek is csak az anyuka kezét fogva játszhatnának a játszótéren is? Vagy béklyót kötnének a lábukra, hogy ne tudjanak mozogni. Miért nem hagynak végre békén bennünket kutyásokat?

Nem tudom, mit lehetne tenni, de a tavasz közeledtével úgy kirajzottak ezek a felügyelők, mint döglegyek a büdös húsra. Nem tudom, hogyan lehetne valami kompromisszumra jutni velük. A kijelölt kutyasétáltató hely /nem is tudom hol vannak/ annyira kevés és kicsi, hogy ha mindenki oda vinné a kutyáját, akkor nem tudnának szaladgálni az állatok.

Miért nem hagytok, ti csúnya bácsik és nénik, hogy én is élvezzem a szabadságot? Nekem is jár egy kis játék és boldogság. A pórázt és szájkosarat pedig hordjátok Ti!

 

Szólj hozzá!

Az elfeledett blog, vagy a rendetlen gazdi?

2011.03.26. 17:52 Zsagle

 Hú, már nagyon régen írtam ebbe a naplóba. Szégyellem is magam, de nem voltak új képek Zsaniról és csak írni nem akartam. Szeptember óta Zsani nagyon sokat változott. Most már egyre határozottabban merem állítani, hogy az esetek 80-90 %-ban szót fogad, igaz, hogyha lent vagyunk inkább hagyom futkározni. Az erdőben is bóklászik össze-vissza,de mindig visszatalál hozzám. A sétáltatási rend annyiban változott, hogy reggelenként Géza viszi le sétálni, mert nekem jobb, ha korán megyek úszni. Így idejében hazaérkezem és mire a Dávid /unokám/ megjön az iskolából kész van az ebéd és nem kell kapkodnom, mint amikor csak 11 óra felé jöttem meg az úszásból. A délutáni és az esti séta most az enyém és jól kifárad minden alkalommal. Géza is megismerkedett a kutyás társadalommal, eleinte kapkodta a fejét, hogy mindenki megismerte Zsanit és köszöntek neki /a kutyának/, a gazdit utána üdvözölték. :)) Most már Géza is kutyás gazdinak számít, mert a reggeli csapat őt is megismerte.

Az eltelt idő alatt sok új kutyussal is megismerkedtünk, csak sajnos Zsani felvett egy rossz tulajdonságot, mégpedig, hogy a számára ismeretlen kistestű kutyusokat dühös morgással lerohanja. A gazdik vagy megmosolyogják, vagy ők is mérgesen néznek rám, hogy ilyen "vad" kutyát miért nem tartok pórázon. 

A ma délutáni sétánál, ahogy kimentünk a kapun, éppen akkor jött Kefír a gazdájával és Zsani egyből rárontott volna, ha nem rántom vissza a pórázt. Azonnal rászóltam, Zsani egyből megadta magát nekem, azaz a falkavezérnek és lefeküdt a földre. Szeretném erről a szokásától megszabadítani, ha tudom, mert én érzem magam kellemetlen helyzetben a gazdák előtt.

 Március 12-15 között voltam a fiammal egy nagyon szép csehországi kiránduláson, Karlovy Vary és környéke. Nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül jó idegenvezetőnk volt, aki csehország történelméről, művészetéről, földrajzáról igen érdekesen és tartalmasan beszélt.Mindent, amit érdemes volt megnézni, oda elvitt bennünket.

Kedden késő este érkeztünk haza, alig vártam, hogy Zsanival találkozzam, mert hiányzott. Ahogy beléptem az ajtón, Zsani örömében nyüszített és a farka majd letört a nagy csóválásban. Utána napokig állandó felügyelete alatt voltam, séta közben folyamatosan tekintgetett hátrafelé, hogy megvagyok-e.

Végre itt a jó idő, ilyenkor élvezet sétálni, bár a délutáni meleget már most nem bírja a kisasszony. Már lihegve jön ki a lakásból és végig a séta alatt liheg. Mi lesz nyáron, ha már most nem bírja a meleget?

Ez mind-mind tavaszt jelent, ugye csodálatos!

 

 

 

 

 Mi ez amit rágok? Nem csont, az biztos, de jól lehet rágni.

 

 Kicsit elfáradtam a rágásban, de ezt azért még befejezem, aztán megyek utánad gazdi.

Szólj hozzá!

Zsani újra engedetlen

2010.09.27. 11:27 Zsagle

A pénteki kontroll után Zsani gyógyultnak minősíthető, bár az orvos azt mondta, hogy a hét végén még kíméljem, ne fárasszam ki. Hát én nem is fárasztottam volna, de megtette ő ezt helyettem, ha nem engedem el, a karomat tövestől rántotta volna ki, úgy tele volt energiával. Rohanni akart, szimatolni és ebben nem akadályoztam meg. Bementünk az erdőbe sétálni, végig póráz nélkül, jutalomfalattal tömött zsebbel. Hosszú távon szimatolgatásra lemaradt mellőlem, de amikor látta, hogy nem vagyok a közelében és nem is hívom, lobogó fülekkel rohant utánam és nézett fel rám jutalomfalatért esdekelve. Így mentünk körbe az erdőben, Zsani mindig a nyomomba ért, ha elkalandozott, rohanóra vette a figurát és a jutifalatért szót fogadott. A kis bestia, érdekkutya. De én így imádom, ahogy van, bár sokszor haragszom rá, amikor engedeltlenkedik. Boldog vagyok, hogy nem lett semmi komolyabb baja a veséjének és hogy újra egészszéges, ami az étvágyán és a kedélyállapotán is meglátszik.

Sajnos mindig figyelni kell, mert állítólag az idén kullancsinvázió lesz és rengeteg közülük a fertőző. Mindig átnézem, de néha elkerülheti a figyelmemet.

 

Így a tökéletes, felálló farkincával és figyelő állásban. Ugye gazdi, most nyugodt vagy?

1 komment

Zsani beteg2

2010.09.23. 17:31 Zsagle

Ma visszamentünk Zsanival az állatorvoshoz és sajnos beigazolódott a gyanúja, a kutya babéziás lett. Szerencse a bajban, hogy időben került orvosi kezelés alá, a veséjét még nem támadta meg a kór, a vérképben az erre vonatkozó értékek megfelelőek voltak. Ma is kapott infúziót és lázcsillapítót, valamint gyulladáscsökkentőt. Ma már volt étvágya, sőt kikövetelte magának a kaját, amit tegnap otthagyott. Addig járt utánam a lakásban, amíg oda nem adtam neki. Jó étvággyal elfogyasztotta. Láza még ma is volt, 40,1 fok, ami igazolta, hogy a betegség továbbra is fennáll. Holnap, ha már nem lesz láza, infúziót már nem kap, de kontrollra vissza kell menni az állatdokihoz.

Nagyon fegyelmezetten, megadóan tűrte, amíg az infúzió - kb. 30 perc - lecsöpögött, aztán az injekciókat is hang nélkül viselte.

A mai sétáknál kedvetlen volt, nem akart egyik haverjával sem játszani.

Remélem holnapra már javulni fog az állapota.

Hozzá kell még tennem, hogy szegény kutya valószínűleg engem okol, hiszen én vittem el az állatorvoshoz, aki ezeket a kellemetlenségeket okozta neki. Tegnap inkább Géza /férjem/ mellett töltötte az időt és rám igen szemrehányóan nézett. Majd megbékél. Most is Géza az erkélyen olvas és a kutya kiment hozzá.

 

1 komment

Zsani beteg

2010.09.22. 19:57 Zsagle

A ma délutáni sétánál Zsani nagyon jókedvű volt, bírkózott Szaffival, Rexivel is játszott, sajnos egy kis kakit is nyalogattak útközben. 3 órakor felmentünk és lábtörlés után Zsani rögtön befeküdt a kosarába. A szokott időben odaadtam neki a kaját, amibe csak beleszagolt, aztán kivonult az erkélyre. No ez nekem nagyon gyanús lett, mivel Zsaninál a kajálás az egyik legfontosabb tevékenység. Feküdt egy darabig az erkélyen, majd mielőtt Dáviddal elmentem orvoshoz, megmértem a kutya lázát. Pillanatok alatt felkúszott 40 fokra. Először az volt az ötletem, hogy esetleg a napon fekvéstől hevült fel. Úgy gondoltam, hogyha visszajöttem Dáviddal az orvostól, akkor újra megmérem a lázát és ha akkor is magas, akkor elviszem az állatorvoshoz. Az erkélyről beparancsoltam, hogy ne feküdjön a napon. Amikor visszaérkeztem, még mindig lázas volt Zsani, így lementünk az állatorvoshoz. Az orvos kullancsfertőzésre gyanakodott, így infúziót kötött be, majd 4 féle injekciót bökött Zsani nyakába, aki nagyon megadóan tűrte a megpróbáltatásokat. Holnap lesz kész a laboreredmény, ami igazolhatja az orvos gyanúját. Elég húzós volt az összeg, amit a vizsgálatokért és az injekciókért kifizettem, szerintem, lassan többet költök a kutya gyógykezelésére, mint a sajátomra. Mondta a doki, hogy sokat pisilhet, esetleg hányhat. Érdekes módon mire hazaértünk Zsaninak sokkal jobb kedve volt és már le akarta rohanni az otthagyott kajáját, amit azonban elvettem előle, nehogy a sok gyógyszertől esetleg kihányja. Majd falatonként megetetem vele, ha kívánja.

Nagyon rossz volt látni Zsanit ilyen elesett állapotban. Az orvosnál fogtam a fejét, simogattam és odabújt a hónom alá. Éreztem, hogy ez megnyugtatta és hálás volt érte.

 

Szólj hozzá!

Állatorvosnál 2

2010.09.01. 11:29 Zsagle

Ma mentünk vissza kontrollvizsgálatra Zsanival a Rákos úti állatorvosi rendelőbe. Az elmúlt alkalommal felírt antibiotikum és szemcseppes kezelés ellenére a kutyánál továbbra is fennáll a tüsszögés és az ún. "röfögés". Kicsit enyhült ugyan, de nem szünt meg. Az orvosi rendelőben Zsani megadóan tűrte a vizsgálatot, hang nélkül. Amikor kijöttünk, újból elkezdett "röfögni". Kapott kétféle humán gyógyszert, ami allergiás tünetek kezelésére való és egy hét múlva be kell számolni a doktornőnek a kezelés hatásáról. Zsani valószínűleg azon ritka kutyusok egyike, akinél az allergia nem bőrkiütés formájában, hanem légúti tünetekkel jelentkezik. Remélem a parlagfű elvirágzásával javulni fog a helyzet.

Be kell még számolnom arról is, hogy Zsani kezd megkomolyodni. Első-második behívásra szót fogad, figyeli, hogy hol vagyok és ha már túl messze kerültem tőle, akkor rohan utánam hívás nélkül. Most, hogy lehűlt a levegő, kimondottan élvezi a rohangálást és a játékot. Én kevésbé örülök ennek a hirtelen lehűlésnek és rossz időnek, mert a lábaim nagyon megérzik és éjszakánként felerősödnek a lábfájdalmaim. Lassan kénytelen vagyok megszokni, mert úgy érzem, sajnos a természetgyógyász kezelései sem csökkentik a fájdalmaimat. A reggeli kutyasétáltatás után pihenek egy negyed órát, majd utána indulok csak úszni. Reménykedni már nem tudok miben, hogy javul a helyzet, mert a testi problémáim adottak, és ezen a természetgyógyász keze sem tud segíteni. Mozgok, amíg tudok, aztán majd kiderül. Kicsit borús a hangulatom a remény hiánya miatt.

Na most hallom, Zsani megint röfög. Ja, az orvoshoz- tól jövet-menet a kocsiban megint felkeveredett a gyomra és habos nyálat hányt a szája elé tartott nylon zacskóba. Végképp nem bírja a járműveken való közlekedést.

Kértelek, hogy ne vigyél el újra arra a csúnya helyre. Tudod, hogy nem bírom kezelni a stesszhelyzeteket.

Szólj hozzá!

Állatorvosnál

2010.08.25. 10:46 Zsagle

Ma elvittem Zsanit a Rákos úti állatorvosi rendelőbe, miután a Pálya utcai dokik azt mondták, hogy csak műszeresen lehet megvizsgálni a kutya orrát, hogy mitől tüsszög és "röfög" annyit. Már jó ideje ugyanis Zsani szinte megállás nélkül prüszkölt és mintha az orrán  keresztül akarna valamit kifújni, olyan furcsa, szinte röfögő hangot hallatott. Kapott orrcseppet, ami azonban nem használt. Éjszakánként arra ébredtem, hogy szegény kutya, mintha meg akarna fulladni, olyan erővel fújta az orrát.

Nagyon aranyos doktornő volt a rendelőben és azt mondta, hogy várjunk egyenlőre a műszeres vizsgálattal, mert az igen kellemetlen a kutyának. Én már úgy készültem, hogy elaltatják Zsanit, ma reggel a séta után már nem engedtem inni és a reggeli párizsiját sem kapta meg. A vizsgálat helyett kapott egy szurit, meg szemcseppet és antibiotikumot, amit néhány napig kell neki adni és jövő héten szerdán kontrollra vissza kell vinni.

Mari /Manó gazdája/ nagyon aranyos volt, elvitt bennünket a Rákos úti rendelőbe, mert ugyan odafelé BKV-vel még mehettünk volna, de hazafelé egy esetleg altatás alatt lévő kutyával igen nehézkes lett volna közlekedni. Zsani ismét bebizonyította, hogy nem bírja sem a buszozást, sem az autókázást. Még szerencse, hogy Manó gazdinál volt egy nylon szatyor, így mikor láttam, hogy Zsani öklendezik, gyorsan a szája elé tartottam a szatyrot, de csak habos nyálat hányt ki. Hát hiába, nem szokta meg a közlekedést.

Hazafelé beugrottunk a Freshnapfba és vigaszdíjként vettem neki egy ugyanolyan játékot, amit az erdőben elhagyott és a kedvenc játéka volt. No meg egy kis töltött jutifalatot is beszereztem, amiből a kocsiból való kiszállás után mindjárt adtam neki. Boldogan rágcsálta. Most kint hűsöl az étkezőben a kövön, kipiheni az orvosnál átélt riadalmat.

 

Gazdi, máskor ne tegyél ki engem ilyen stressznek. Inkább gyorsan rendbejövök.

Szólj hozzá!

A kis erdőkerülő

2010.08.24. 21:24 Zsagle

Tegnap Zsani az erdőben megint nem tudta meghazudtolni vadász ösztöneit. Egész nyáron nem sétáltunk az erdőben, mert rengeteg szúnyog volt, egyszerűen ki kellett menekülni az erdőből, mert annyira csipkedtek a kis rohadékok. Kb. egy hete újra elkezdtük a reggeli erdei sétákat, először pórázon. Vittem neki a kedvenc labdáját is, arra gondolva, hogy azt őrizve a közelemben marad. Tegnap levettem róla a pórázt és odaadtam neki a labdát, amivel boldogan rohangászott végig az erdei utakon. Már éppen indultam kifelé, amikor Zsani meglátott egy nyulat és mint akit puskából lőttek ki, elrohant a nyúl után a szokásos vonyító ugatásával. A kis kedvenc labdáját előzőleg egy nagy szimatolásnál elhagyta és nem is került elő. Találkoztunk Döméékkel, gazdija mondta, hogy látta Zsanit az erdő túlsó felén, próbálta megfogni, de nem hagyta magát. Jött egy 4-5 főből álló kirándulócsoport, ők is látták illetve hallották Zsanit sírva ugatni, azt hitték valami baja van, vagy valaki bántotta. Megnyugtattam őket, hogy nem bántotta senki, csak ezt a síró ugatást hallatja, ha nem éri utol az általa kergetett állatot. Sétáltam fel-alá, amikor a túracsoport egyik tagja utánam kiabált, hogy ott ül egy kutyus. Visszafordultam és látom, hogy Zsani ül ott, tőlem kb. 80-100 méterre. Hívásomra először nem jött, de mikor érzékelte, hogy nem haragszom, úgy futott oda hozzám, hogy majd szétesett. Borzasztóan boldog volt, hogy megtalált, látszott rajta, hogy azért stesszelt, hogy sokáig nem volt a közelemben /kb. 3/4 óra hosszat volt távol/ Én már nem ijedek meg, mert tudom, hogy előkerül. Mondjuk nem vet szét az öröm, de nem idegeskedem. Zsani annyira elfáradt a nagy rohanásban, hogy hazafelé pórázon végig a lábam mellett jött. Útközben néha-néha rám nézett, mint aki azt kérdezi, hogy "gazdi, biztos nem haragszol rám?"

 Ugye azt szereted gazdi, ha szem előtt vagyok? Ez nem mindig sikerül, ne haragudj. Vadászkutya vagyok, vagy mifene.

Te Manó! Meséltem neked, mi történt tegnap? Figyelj rám, ha hozzád beszélek!

Szólj hozzá!

A sértődött királykisasszony

2010.08.13. 18:28 Zsagle

Tegnap reggel Zsani újból modellt állt az engedetlenség szobrához. A szokásos kakálóhelyi sétánkat tettük a garázsok mögötti betonúton, amikor visszafelé jövet /kaka nem volt/ Zsani a fűben - gondolom - meglátott egy gyíkot, melyre négy lábbal egyszerre ugrott rá. Én mentem előre, gondolván, majdcsak elunja és rohan utánam. Nem így történt. Már majdnem a rétnél jártam a hazafelé vezető úton, őnagysága még mindig nem jött utánam, pedig szerintem már 150-200 méterre lehettem tőle. Visszasétáltam és látom, hogy Zsani még mindig ott piszmog és eszében sem volt utánam szaladni. Nagy nehezen megfogtam és jól összeszidtam egy-két ejnye-bejnye legyintéssel megspékelve. Ezen megsértődött és bebújt a bokorba, ahova nem tudtam utána menni és többszöri szólongatásra sem jött elő. Erre én, szia Zsani! felkiáltással, ami be szokott jönni, ha azt akarom, hogy fusson utánam, újra elindultam és már ismét a rétnél jártam, de Zsani nem követett. Jöttek Manóék, Mari kérdezte is, hogy Zsani hol van. Már Manót is elengedte, hogy a kutyák örömködhessenek egymásnak, de Zsani sehol. Kértem Manó gazdáját, hogy szólongassa Ő, mert tudtam, hogy az én hívásomra most úgysem fog előjönni. Zsani ugyanabban a bokorban lapított, ahova elbújt előlem. Nagy nehezen előcsalogattuk, majd innentől kezdve pórázon sétáltunk hazáig. Tudom, hogy hibás vagyok én is a kutyám tegnapi viselkedésében, mert a lábfájásom miatt ideges voltam és ezt az én reagálásomban is megérezte a kutya. A Spektrum TV-n futó "A póráz két végén" c. sorozatot nézve magam is meggyőzödtem róla, hogy a kutyával sem szabad kiabálva kommunikálni, mert az állat is egy érző "emberi" lény.

 

Bocsáss meg, ne haragudj Zsani! Nagyon szeretlek!

Szólj hozzá!

2 éves lett!

2010.08.02. 16:18 Zsagle

Tegnap Zsani betöltötte a második életévét, ami emberi életben 14 éves kornak felel meg. Így mondják a hozzáértők. Embereknél egy 14 éves bakfis szertelen, bolondos, önállósulási törekvései vannak. Zsani is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, de az önállósulási igényeit kénytelen vagyok erőteljesen befolyásolni és a saját akaratomnak alávetni. Muszáj, mert beagle-éknél, ha vérszemet kap, akkor onnantól kezdve átveszi a hatalmat és ő szeretne irányítani. Ezt ugye nem lehet engedni, ezért kénytelen vagyok sokszor szigorral szófogadásra nevelni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Születésnapjára vettem neki egy nagyon jó kis labdát, amit lent elrejtettem egy fa mögé, mert jobban örül annak, amit zsákmányolhat. Borzasztó boldog volt, amikor megtalálta és onnantól kezdve folyamatosan dobáltam neki és visszahozta, majd amikor már elunta, felemelt fejjel cipelve futott előre. Amikor találkoztunk a bandával, akkor eltettem a labdát, mert Zsani borzasztó harciasan védi a tulajdonát. Két kutyus van, akik ihatnak a vizéből és játszhatnak a játékával, Döme a vizsla és Manó a kis westi kutyus.

Ime a labda

                                    

 

 

 

 

 

 

Mama! Ideadod végre már azt a labdát?

 

Mikor akarod eldobni? Nemcsak nézni akarom. Kificamodik a nyakam.

 

Dávid, te az én születésnapomra kaptad azt a zörgő, guruló valamit? Nem szeretem a hangját.

 

A képet is elhomályosítja ez a labda, ahogy futok végre vele.

1 komment

Zsani és a szobor

2010.07.24. 12:30 Zsagle

Tegnap az esti sétánál, az ún., finomabban szólva, kakálóhelyi séta után Manóékkal elmentünk Káposztásmegyerre a Barátság tulipánkertbe. Ide nagyon sok kutyust hoznak sétáltatni és futkározni. Van itt egy kisméretű kutyafuttató is, ami egyenlőre szaglászási helynek volt jó. A kert bejáratánál egy ülő vsz. bronzból készült férfialak fogadja az arrafelé sétálókat. Zsani, mikor meglátta ezt a szobrot, elkezdte ugatni, még a szőr is felállt a hátán és alig tudtam a közelébe vonszolni, hogy vegyen szagmintát, hogy nem élő emberről van szó. Csak ugatta és próbálta menekülőre fogni a dolgot. Majd a talpát megszagolta, de még utána sem nyugodott meg, továbbra is csaholt rá. Jól érezték magukat a parkban, egy csomó új ismeretségre is szert tettek, de Zsani ismét eljátszotta a féltékenységi nagyjelenetet, amikor Manó egy kis pinccsel mert játszani. Ugyanez a jelenet fordított helyzetben is le szokott játszódni, amikor Zsani játszik egy másik kutyával. Féltékenyek egymás baratságára.

Ma este lesz a búcsúséta, mert Manóék 2 hétre elutaznak nyaralni. Zsani minden westi kutyusban Manót fogja keresni. Jó nyaralást és kellemes időtöltést kívánunk Nektek!

 

Te miért ijesztgetsz engem, és miért nem mozdulsz, ha hozzád ugatok? Nagyon modortalan vagy!

 

Manó, hát ez a hála, hogy itt mindenféle kutyáknak eldobod magad? Különben is ez az én privilégiumom.

Szólj hozzá!

Visszaesés?!

2010.07.22. 17:15 Zsagle

Lehet, hogy a nagy meleg teszi, de az utóbbi napokban Zsani már megint nagyon szófogadatlan lett. Tegnap reggel szokásos sétánkat végeztük a patakparton, Döméékkel is találkoztunk, együtt rohangáltak. Egyszercsak a kisasszony eltűnt és hiába szólitgattam, fütyültem neki, nem került elő. Már a hídnál jártam, közben folyamatosan nézegettem hátra, hátha Zsani őnagysága füleit lóbálva rohan utánam, de nem ez történt. Gondoltam visszafordulok, közben szintén hívtam, mostmár egyre hangosabban és mérgesebben. Már visszaértem arra a helyre, ahol utoljára láttam, ami azért több száz méterre volt a hídtól. Egyszercsak kidugja a fejét a magas fűből, konstatálja, hogy ott vagyok és elszalad ellenkező irányba. Hú, nagyon pipa lettem, nagy nehezen sikerült magamhoz csalogatni, majd lenyomtam a földre, hogy éreztessem vele, ki az úr a háznál. Hazafelé úgy mentünk, hogy nem is éreztem, hogy kutya van a póráz végén. Időnként felnézett rám, látta, hogy haragszom és sunnyogva jött hazáig.

Amiért úgy gondolom, hogy visszaesés következett be, hogy ujabban megint mindent felkap a földről és csak többszöri "fúj, kiköpni" parancsszóra engedi el, amit a szájába vesz. Ilyenkor ismét lapít. Nem tudom, mi történt vele, ezeket már nagyon régen nem csinálta. Remélem átmeneti a dolog és nem vallok kudarcot.

 

Merre lehetne szaladni, hogy gazdi ne vegye észre?

 

Tulajdonképpen érdemes elszökni? Ebben  a melegben elég macerás és strapás.

 

 

 

Te Manó, most labdázunk, vagy sörözünk? Bár ez a fémdobozos sör nagyon keserű! Pfuj!

Szólj hozzá!

Kutya hőség, forróság....

2010.07.13. 15:21 Zsagle

Néha szentségelek magamban, hogy a nyaralásunk alatt miért nem tudott jó idő lenni. Aztán azzal nyugtatom magam, hogy ez a hetek óta tartó forróság, már talán a Balaton mellett is sok lett volna. Zsani szinte egész nap a kövön fekszik, keresi a lakás leghűvösebb pontjait. Amikor főzök, akkor kiengedem a folyosóra, ahol kellemes hűs levegő jár. Ma palacsintát sütöttem, úgyhogy még nyitott ajtó mellett is szakadt rólam a víz. Zsani addig a folyosón elterült, mint a nagyalföld, még a fejét is csak néha-néha emelte fel, amikor ránéztem. Amikor papa jött haza, akkor is csak fekve néhányat csóvált a farkán üdvözletként, de fel nem állt volna.

A reggeli séták alkalmával is viszek vizet, arra az esetre, ha megszomjazik. Olyan aranyos, amikor inni kér, megböki az orrával a vizes palackot tartalmazó szatyrot és leül, várva, hogy töltsek neki innivalót. A déli séta minimálisra rövidül, tényleg csak egészségügyi jelleggel bír /pisi, kaki/, aztán újra elterül a lakásban a hűvös kövön. Az esti séta ismét hosszabb, de akkor is nagyon melege van. Sajnos még továbbra is mondja ezt a rekkenő hőséget, pedig már kimenni sincs kedvünk, a kutyának sem kell ez az idő.

Ő Stefi, a lányom barátnőjének kis bologneseje, akit Zsani kutyába sem vett.

Jól van Manó, engedem, hogy egy kicsit játssz a labdámmal, de ne vidd túlzásba 

 

 

Mostmár elég! Add vissza a labdámat!

 

A francba ezeket a rohadt szúnyogokat! Menjünk mostmár haza!

 

Mire bambulunk ennyire? Te tudod, Dávid?

Szólj hozzá!

Hazatérés

2010.06.30. 17:07 Zsagle

Éves rendes szabadságomat töltöttem az elmúlt két hétben. Unokámmal, Dáviddal,aki most végezte az általános iskola 4. osztályát, minden évben én kezdem meg a nyári szünidő eltöltését. Nagyon hosszú a két és fél hónap, ezért minden családtagnak ki kell vennie a részét a szünet minél hasznosabb eltöltéséből. Zamárdi-felsőn nyaraltunk, bár időnként inkább telelésnek lehetett volna nevezni, mivel ilyen rossz időnk talán még sohasem volt. a 13 napból 5 nap volt maradéktalan nyári meleg, a többi esős, szeles, hideg volt, ami a Balaton mellett igazán nem kívánatos. Dávid jól érezte magát, élvezte, hogy a gumicsizmájában bokáig gázolhatott a leszakadt esővízben az üdülő kertjében. Néhány balatoni nyaraló kertjében olyan magasan állt a víz, hogy beköltöztek a vadkacsák és ott úszkáltak. Mindent összevetve Dávid jól érezte magát, én meg sokat olvastam, rejtvényt fejtettem. Nagyon hiányzott Zsani, aki a férjemmel töltötte itthon a két hetet. Időnként a telefonomban nézegettem a Zsaniról készült fotókat, amikor úgy éreztem, hogy látnom kell. Nem is gondoltam volna, hogy így az ember szívéhez tud nőni egy ilyen kis állat. Tegnap, mikor jöttünk haza, telefonáltam a férjemnek, hogy kb. mikor érünk a kapuhoz, hogy addigra legyen ott a kutyával. Zsaninak az öröme leírhatatlan volt, amikor meglátott. Nyüszített, ugrált, lihegett, nem tudta hogy kerüljön minél közelebb hozzám. Komolyan mondom, majdnem sírva fakadtam, látva Zsani őszinte boldogságát, hogy viszontláthatott.

A ma reggeli sétánál percenként nézett hátra, hogy biztosan jövök-e mögötte, nem tűnök-e újra el. Megnyugodva konstatálta, hogy ott vagyok és akkor szaladt tovább. Ha kicsit távolabb futott, gyorsan megfordult és visszajött hozzám és boldogan ugrott fel rám. Ma a lakásban minden lépésemet követte, mint aki arra vigyáz, nehogy ismét eltűnjek.

 

 

Itt már nincs itthon a gazdi,de ha lent vagyok, mindenről elfeledkezem és jól érzem magam. De azért körülnézek, hátha valahol meglátom az én gazdámat.

 

 

Nyaralásunk egyik napján leszakadt az ég. Úszott a biciklitároló

 

A felnőtteken kívűl az aprónép élvezte a gumicsizmában való gázolást. Remélem többet nem lesz hasonló nyarunk.

Szólj hozzá!

Nagyon meleg van...!

2010.06.11. 14:53 Zsagle

Most, hogy ilyen nagyon meleg idő köszöntött be, a séták hosszúságának ideje megváltozott. Reggelenként kicsit korábban jövünk le és a másfél-két órás sétaidőt tartjuk továbbra is. Bár 8 óra után már kezd erősen tűzni a nap. A délutáni séta kb. fél órára korlátozódik, mivel sem a kutya, sem a gazdi nem bírja a hőséget. Az esti sétát nem 6-kor, hanem 7-kor kezdjük és kb. másfél órát csavargunk akkor is. Már kialakult egy kis csapat /Manó, Süti, Zsani, néha Samu és Bosco/ akikkel együtt tesszük meg a szokásos kis vagy nagy kört, attól függően, hogy melyikhez van kedvünk. Este már kellemes a levegő, így a kutyák és a gazdik is nagyon jól érzik magukat. Zsani most is még tartja a 80 %-os szófogadó formáját, nem tudom meddig.

Tegnapelőtt Bosco gazdája Viki elkattintott néhány fotót az esti séta alkalmával, ebből teszek néhányat közszemlére.:

 

 

Közös fának nem túrós a háta. Békés egymás mellett rágás.

 

Meg ne próbáld elvenni tőlem! Ha bírkózni akarsz, gyere benne vagyok...

 

A bíró majd eldönti, hogy melyikünk a győztes.

 

Gazdikám, van nálad valami? Jutalomfalat vagy víz? De anélkül is szeretlek!

Szólj hozzá!

Javulófélben!?

2010.06.09. 13:50 Zsagle

Nem akarom elkiabálni, de Zsani a kiborulásom óta jól viselkedik, visszajön, ha hívom /na nem első szóra/ és szinte folyamatosan engem néz séta közben. Ma reggel jutalomfalatokkal megtanítottam, hogy az eldobott labdát visszahozza. Van egy talált labdája, ami ugyan nem labda, hanem valami figura, és azóta az a kedvenc játéka. Olyannyira szereti, hogy ma például még dühösen rámorgott, sőt majdnem komolyan összeveszett miatta egy Jenny nevű kutyussal. Manó gazdájával együtt meg is lepődtünk Zsani ilyenténfajta viselkedésén, mivel ilyen komolyan morogni még egyikünk sem hallotta. A kis Manó pedig minden kutyát elzavart Zsani körül, mint aki azt akarja kifejezni, hogy ez az én barátnőm, hagyják nyugodtan játszani. Manónak kétszer is sikerült ezt a labdának nevezett gumijátékot Zsanitól megszerezni, azonban a dicsőség csak kérészéletű volt, mert Zsani gyorsan visszavette. A végén kénytelen voltam eltenni a játékot, nehogy komolyabb összecsapás legyen miatta. Nagyon kis hárpia a kutyám. Azért a dühösebb morgásnál azonnal leállítom, mert nem szeretem, ha vadul, bár csak megvédi a tulajdonát.

 

A kép csak illusztrácó. Ez nem az én labdám, de úgy csinálok, mintha az lenne.

 

 

Manó megszerezte a labdát, de egy jól irányzott szereléssel megpróbálom elvenni tőle

 

Szólj hozzá!

Kiborultam....

2010.06.07. 21:36 Zsagle

Az esti sétánál Zsani már megint alakított. A patakparton a szokásos sétánkat tettük. Kiváncsiságból túlmentünk a Megyeri úton, hogy megnézzük milyen magas a Szilas patak a hídon túl. Félelmetes, szinte folyónyira dagadt. A betonszegély már nem is látszik. Visszafelé jöttünk már, amikor Zsani, az általam csak "gonosz boszorkány erdejének" nevezett részen hirtelen eltúnt, és többszöri szólításra sem jött elő. Sajnos az a rész tele van kullancsokkal, úgyhogy nem szerettem volna, ha sokáig időzik ezen a területen. Zsani azonban nem így gondolta. Nagyon mérges lettem és elindultam tovább az úton. Többször hátranéztem, a kisasszony azonban továbbra sem méltóztatott követni. Találkoztam Némo kutyáékkal és gazdijának, Katinak jól kidühöngtem magam. Éreztem, hogy ezt most nem ússza meg Zsani komoly szidás nélkül. Végre előkerült, de már sunnyogva jött és félúton megállt. Odamentem és grabancánál fogva felemeltem és egy kicsit erősebben megfogtam, hogy érezze, hogy haragszom. Majd letettem és Zsani lehasalt a földre, mert érezte a haragomat. Most fekszik a helyén és nem engedem be a szobába. Ez számára a legnagyobb büntetés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így szoktam szégyellni is magam. Nem szeretem, ha gazdi haragszik. Én próbálok jó kislány lenni, de nagyon nehééééééz.

Szólj hozzá!

Iskolában. Iskolában?

2010.06.06. 12:30 Zsagle

Ma elmentünk próbaoktatásra a Rex kutyaotthonba. Félidőben azonban otthagytuk az órát, mert úgy gondoltam, nem szükséges folytatni. Nem azért, mintha Zsani olyan szófogadó lenne, de nekem teljesen mindegy, hogy a kutya melyik oldalamon ül le, vagy fekszik le. Az a lényeg, hogy csinálja. Nem tartom szükségesnek azt sem, hogy a bal oldalamon menjen, az a lényeg, hogyha azt mondom neki, hogy jobbra vagy balra, akkor azt tegye. Ezt pedig, ha nem is mindig, de végrehajtja. Előbb-utóbb úgyis megszokja. Nem hiszem, hogy azt az ösztönt, ami benne a vadászat irányában megnyílvánul, ki tudjam belőle nevelni. Ha nyulat lát, vagy bármilyen kis vadat, akkor, mint akit puskából lőttek ki, rohan utána és addig kergeti a vadat, amíg az is szalad előle. Utána eddig mindig visszajött a kiinduló pontra. Való igaz, hogy néhányszor 30-45 perc elteltével, de visszajött. Más beagle kutyánál már előfordult, hogy fél napig vagy akár egy napig is keresték és csak aztán került elő. Zsani nagyon szeret engem és nekem csak ez a lényeg. Ha az iskolában nem produkál, nem érdekes, akkor is szeretnivaló bestia.

 

Ugye gazdi, tanulás nélkül is szeretsz engem? Most olyan jó rágni! Jól fekszem?

 

Oktatásra várva. Mi lesz még ebből?

 

Engem tulajdonképpen csak ez a lila csoda érdekel. Csináljátok ti a gyakorlatokat, ha akarjátok, de előtte dobjátok el nekem a labdát.

Szólj hozzá!

Vadászni jóuuu...

2010.06.03. 20:00 Zsagle

Tegnap reggel Zsani nem hazudtolta meg beagle mivoltát. A patakparton sétáltunk, mivel a folyamatos esőzés miatt az utóbbi időben nem mentünk be az erdőbe. Találkoztunk Döme kutyával, akit már említettem, hogy apja helyett apja Zsaninak. Futottak együtt, majd egy idő után Döme rohant a gazdijához, mint az szófogadó kutyához illik, Zsani azonban nem volt a nyomában. Visító ugatását hallottam, amelyet akkor szokott produkálni, ha nem ér utol valamit, majd a visítás megszűnt, de a kutyám továbbra sem került elő. Véleményem szerint egy nyulat láthatott, melyet üldözőbe vett, majd valószínűleg átrohant a forgalmas Óceánárok utcán, át az erdőbe. Jólnevelt gazdihoz illően ott vártam a kutyát, ahol utoljára együtt voltunk. Telt-múlt az idő, Zsaninak azonban híre-hamva nem volt. Szólongattam, fütyültem neki, de tudtam, hogy ez hiábavaló. Elindultam hazafelé, majd egyszer hátrafordultam és Zsani ott volt mögöttem. Honnan került elő, nem tudom, de próbálta felmérni a helyzetet, hogyan fogok a hosszú eltűnésére reagálni. Mivel visszajött, kénytelen voltam megdícsérni, nehogy legközelebb ne jöjjön vissza, azzal a tudattal, hogy akkor kikap. Mostmár kezdem megszokni, de azért ideges voltam, mert az úttesten való átrohanás nem biztos, hogy mindig szerencsés lesz.

Vasárnap elmegyek egy próbaoktatásra a Rex kutyaiskolába. Kiváncsi vagyok, hogy lehet-e a kutyámat engedelmességre szoktatni. Olyan erős benne a vadászösztön, hogyha vadat lát, akkor csak az orra viszi előre. Reménykedjünk, mert amúgy Zsani egy nagyon okos és szeretnivaló kutyus. Borzasztóan éhes a szeretetre.

 

Szólj hozzá!

A kis versenyló

2010.05.28. 21:23 Zsagle

A ma reggeli sétánál Zsani fáradhatatlan volt. Már visszafele tartottunk a patakparton, amikor találkoztunk a két vizsla baráttal, Bellával az ugri-bugri vizslalánnyal és Dömével a megfontolt úriember vizslafiúval. Dömét már gyerekkora óta ismeri Zsani és szinte, mintha apja lenne, nagyon sokszor együtt vadásznak, rohannak, játszanak. Majd továbbsétálva összefutottunk a négykutyás családdal, ahol van egy Adri nevezetű agár lány. Hatalmas futásba kezdtek, és már mindegyik kutya kidőlt, de Zsani még mindig próbálta tartani Adrival az iramot. Ez ugye nem lebecsülendő dolog egy autó gyorsaságával futó agár mellett. Amikor hazajöttünk, ivás után Zsani szinte lerogyott a kosarába és csak közel 3 óra elteltével kászálódott ki onnan, amikor hazajöttem az úszásból. Odajött üdvözölni, majd újra lefeküdt pihenni. Remélem, hogy ilyen tempójú séták mellett nem fog elhízni. A hasát pedig nagyon szereti. A napi kajaadagja mellett nagyon szeret még az asztalnál is koldulni esdeklő szemekkel attól, aki éppen eszik valamit. Azonkívül a séták alkalmával, ha szót fogad, szívesen veszi a jutalomfalatokat is, többször és nemcsak tőlem. Szóval igencsak szeret enni, de le is szaladgálja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dávid az unokám ugyanolyan engedetlen, mint Zsani. Imádják egymást és én is őket.

Szólj hozzá!

Legújabb fotók Zsaniról

2010.05.25. 17:01 Zsagle

Nem mindig megy még nekem ez a fénykép letöltés, beillesztés dolog. Hamar megunom és inkább kilépek a rendszerből és nem szórakozom vele tovább. Most ismét megkísérlem a legújabb fényképek beillesztését, melyeket egyrészt Zsani legjobb barátjának Manónak a gazdája másrészt a lányom készített a kisasszonyról. Most ugrik a majom a vízbe, hogy lesz-e sikerélményem. Íme: 

 

Végre kajaidő. Egész nap erre vártam.

 

Hú de jól laktam és jól lakom.

 

Evés után jó a pihenés.

Ki ez az idegen ember. Már láttam valahol.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manó ne szórakozz velem, add ide azt a labdát! Úgyis én vagyok az erősebb.

 

Te még mindig itt vagy? Megugatlak megint. Nem félsz?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ugye mondtam, hogy megugatlak.

Szólj hozzá!

Zsani kölyökkori képei2

2010.05.23. 16:22 Zsagle

 

Miért kell megfürödni?

Ebbe a kerek izébe mit kapok?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdekes, ez nem is rossz. Teljesen kinyalom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

El is álmosod-tam. Ne zavarja-tok!

Szólj hozzá!

Kölyökkori fotók Zsaniról

2010.05.22. 20:23 Zsagle

 

Engedjetek ki ebből a mély, csúszós falú valamiből!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ölelj magadhoz! Ez finom meleg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mostmár tiszta, szép kutya vagyok? Ugye az? Nem kell többet megfürödnöm, ugye?

 

 

Szólj hozzá!