Zsani kisasszony már megint nagyot alakított az esti sétánál. Hátul a garázsok mögött indultunk el Barbival és Shena kutyusával, hogy a patakparton sétáljunk. Zsani leállt a pocoktelepen vadászni, mi meg sétáltunk tovább. Vártam, vártam, Zsani csak nem jött. Elindultunk vissza, de valószínűleg elkerültük egymást, mert a kutyát nem láttam sehol és hiába hívtam. Elindultunk hazafelé a betonúton, közben folyamatosan hívtam a kutyát. Már Gézát is felhívtam, hogy nézzen ki az erkélyről, hátha hazament közben a kutya. De nem. Visszafordultunk, egyszer csak látom, hogy Zsani rohan felém, mint az őrült, nyelve a földig lógott, annyira lihegett. Látszott rajta, hogy össze-vissza futkosott engem keresve. Nem szidtam meg, mert láttam, hogy borzasztóan boldog volt, hogy megtalált. Sétáltunk tovább, találkoztunk két kutyussal és a gazdik mondták, hogy a Zsani fel-alá rohangált a patakparton és látszott, hogy keres. A Panka nevű vizsla gazdája azt mondta, hogy azt hitte, lesz egy beagle kutyusa. Mondtam neki, hogy Zsani nem engedi magát megfogni és előbb-utóbb mindig megkeres engem. A továbbiakban a patakparton azért már nem engedtem el, jobb a békesség.
Itt még nagyon jó kislány voltam. Szót fogadtam gazdinak.