Hú, már nagyon régen írtam ebbe a naplóba. Szégyellem is magam, de nem voltak új képek Zsaniról és csak írni nem akartam. Szeptember óta Zsani nagyon sokat változott. Most már egyre határozottabban merem állítani, hogy az esetek 80-90 %-ban szót fogad, igaz, hogyha lent vagyunk inkább hagyom futkározni. Az erdőben is bóklászik össze-vissza,de mindig visszatalál hozzám. A sétáltatási rend annyiban változott, hogy reggelenként Géza viszi le sétálni, mert nekem jobb, ha korán megyek úszni. Így idejében hazaérkezem és mire a Dávid /unokám/ megjön az iskolából kész van az ebéd és nem kell kapkodnom, mint amikor csak 11 óra felé jöttem meg az úszásból. A délutáni és az esti séta most az enyém és jól kifárad minden alkalommal. Géza is megismerkedett a kutyás társadalommal, eleinte kapkodta a fejét, hogy mindenki megismerte Zsanit és köszöntek neki /a kutyának/, a gazdit utána üdvözölték. :)) Most már Géza is kutyás gazdinak számít, mert a reggeli csapat őt is megismerte.
Az eltelt idő alatt sok új kutyussal is megismerkedtünk, csak sajnos Zsani felvett egy rossz tulajdonságot, mégpedig, hogy a számára ismeretlen kistestű kutyusokat dühös morgással lerohanja. A gazdik vagy megmosolyogják, vagy ők is mérgesen néznek rám, hogy ilyen "vad" kutyát miért nem tartok pórázon.
A ma délutáni sétánál, ahogy kimentünk a kapun, éppen akkor jött Kefír a gazdájával és Zsani egyből rárontott volna, ha nem rántom vissza a pórázt. Azonnal rászóltam, Zsani egyből megadta magát nekem, azaz a falkavezérnek és lefeküdt a földre. Szeretném erről a szokásától megszabadítani, ha tudom, mert én érzem magam kellemetlen helyzetben a gazdák előtt.
Március 12-15 között voltam a fiammal egy nagyon szép csehországi kiránduláson, Karlovy Vary és környéke. Nagyon jól éreztük magunkat, rendkívül jó idegenvezetőnk volt, aki csehország történelméről, művészetéről, földrajzáról igen érdekesen és tartalmasan beszélt.Mindent, amit érdemes volt megnézni, oda elvitt bennünket.
Kedden késő este érkeztünk haza, alig vártam, hogy Zsanival találkozzam, mert hiányzott. Ahogy beléptem az ajtón, Zsani örömében nyüszített és a farka majd letört a nagy csóválásban. Utána napokig állandó felügyelete alatt voltam, séta közben folyamatosan tekintgetett hátrafelé, hogy megvagyok-e.
Végre itt a jó idő, ilyenkor élvezet sétálni, bár a délutáni meleget már most nem bírja a kisasszony. Már lihegve jön ki a lakásból és végig a séta alatt liheg. Mi lesz nyáron, ha már most nem bírja a meleget?
Ez mind-mind tavaszt jelent, ugye csodálatos!
Mi ez amit rágok? Nem csont, az biztos, de jól lehet rágni.
Kicsit elfáradtam a rágásban, de ezt azért még befejezem, aztán megyek utánad gazdi.
