Ma elvittem Zsanit a Rákos úti állatorvosi rendelőbe, miután a Pálya utcai dokik azt mondták, hogy csak műszeresen lehet megvizsgálni a kutya orrát, hogy mitől tüsszög és "röfög" annyit. Már jó ideje ugyanis Zsani szinte megállás nélkül prüszkölt és mintha az orrán keresztül akarna valamit kifújni, olyan furcsa, szinte röfögő hangot hallatott. Kapott orrcseppet, ami azonban nem használt. Éjszakánként arra ébredtem, hogy szegény kutya, mintha meg akarna fulladni, olyan erővel fújta az orrát.
Nagyon aranyos doktornő volt a rendelőben és azt mondta, hogy várjunk egyenlőre a műszeres vizsgálattal, mert az igen kellemetlen a kutyának. Én már úgy készültem, hogy elaltatják Zsanit, ma reggel a séta után már nem engedtem inni és a reggeli párizsiját sem kapta meg. A vizsgálat helyett kapott egy szurit, meg szemcseppet és antibiotikumot, amit néhány napig kell neki adni és jövő héten szerdán kontrollra vissza kell vinni.
Mari /Manó gazdája/ nagyon aranyos volt, elvitt bennünket a Rákos úti rendelőbe, mert ugyan odafelé BKV-vel még mehettünk volna, de hazafelé egy esetleg altatás alatt lévő kutyával igen nehézkes lett volna közlekedni. Zsani ismét bebizonyította, hogy nem bírja sem a buszozást, sem az autókázást. Még szerencse, hogy Manó gazdinál volt egy nylon szatyor, így mikor láttam, hogy Zsani öklendezik, gyorsan a szája elé tartottam a szatyrot, de csak habos nyálat hányt ki. Hát hiába, nem szokta meg a közlekedést.
Hazafelé beugrottunk a Freshnapfba és vigaszdíjként vettem neki egy ugyanolyan játékot, amit az erdőben elhagyott és a kedvenc játéka volt. No meg egy kis töltött jutifalatot is beszereztem, amiből a kocsiból való kiszállás után mindjárt adtam neki. Boldogan rágcsálta. Most kint hűsöl az étkezőben a kövön, kipiheni az orvosnál átélt riadalmat.
Gazdi, máskor ne tegyél ki engem ilyen stressznek. Inkább gyorsan rendbejövök.
