Lehet, hogy a nagy meleg teszi, de az utóbbi napokban Zsani már megint nagyon szófogadatlan lett. Tegnap reggel szokásos sétánkat végeztük a patakparton, Döméékkel is találkoztunk, együtt rohangáltak. Egyszercsak a kisasszony eltűnt és hiába szólitgattam, fütyültem neki, nem került elő. Már a hídnál jártam, közben folyamatosan nézegettem hátra, hátha Zsani őnagysága füleit lóbálva rohan utánam, de nem ez történt. Gondoltam visszafordulok, közben szintén hívtam, mostmár egyre hangosabban és mérgesebben. Már visszaértem arra a helyre, ahol utoljára láttam, ami azért több száz méterre volt a hídtól. Egyszercsak kidugja a fejét a magas fűből, konstatálja, hogy ott vagyok és elszalad ellenkező irányba. Hú, nagyon pipa lettem, nagy nehezen sikerült magamhoz csalogatni, majd lenyomtam a földre, hogy éreztessem vele, ki az úr a háznál. Hazafelé úgy mentünk, hogy nem is éreztem, hogy kutya van a póráz végén. Időnként felnézett rám, látta, hogy haragszom és sunnyogva jött hazáig.
Amiért úgy gondolom, hogy visszaesés következett be, hogy ujabban megint mindent felkap a földről és csak többszöri "fúj, kiköpni" parancsszóra engedi el, amit a szájába vesz. Ilyenkor ismét lapít. Nem tudom, mi történt vele, ezeket már nagyon régen nem csinálta. Remélem átmeneti a dolog és nem vallok kudarcot.
Merre lehetne szaladni, hogy gazdi ne vegye észre?
Tulajdonképpen érdemes elszökni? Ebben a melegben elég macerás és strapás.
Te Manó, most labdázunk, vagy sörözünk? Bár ez a fémdobozos sör nagyon keserű! Pfuj!
