A ma reggeli sétánál Zsani fáradhatatlan volt. Már visszafele tartottunk a patakparton, amikor találkoztunk a két vizsla baráttal, Bellával az ugri-bugri vizslalánnyal és Dömével a megfontolt úriember vizslafiúval. Dömét már gyerekkora óta ismeri Zsani és szinte, mintha apja lenne, nagyon sokszor együtt vadásznak, rohannak, játszanak. Majd továbbsétálva összefutottunk a négykutyás családdal, ahol van egy Adri nevezetű agár lány. Hatalmas futásba kezdtek, és már mindegyik kutya kidőlt, de Zsani még mindig próbálta tartani Adrival az iramot. Ez ugye nem lebecsülendő dolog egy autó gyorsaságával futó agár mellett. Amikor hazajöttünk, ivás után Zsani szinte lerogyott a kosarába és csak közel 3 óra elteltével kászálódott ki onnan, amikor hazajöttem az úszásból. Odajött üdvözölni, majd újra lefeküdt pihenni. Remélem, hogy ilyen tempójú séták mellett nem fog elhízni. A hasát pedig nagyon szereti. A napi kajaadagja mellett nagyon szeret még az asztalnál is koldulni esdeklő szemekkel attól, aki éppen eszik valamit. Azonkívül a séták alkalmával, ha szót fogad, szívesen veszi a jutalomfalatokat is, többször és nemcsak tőlem. Szóval igencsak szeret enni, de le is szaladgálja.
Dávid az unokám ugyanolyan engedetlen, mint Zsani. Imádják egymást és én is őket.